Azon szerencsések egyike vagyok, aki olvasott már a félkész műveidből, elárultad nekem, hogy a terveid között elsőként szerepel ezek befejezése és publikálása, itt az oldaladon. Levetted a régi novelláidat, van ennek valami különös oka? Van valami, amit ezzel kapcsolatban el szeretnél az olvasóidnak mondani?

Maximalista énemnek nem tetszik, hogy mondhatni félkész művek publikálásra kerültek, hiszen a 2009-2010-es írásaim a közelében sincs a mostani stílusomnak, így ezeken igyekszem kiköszörülni a csorbát, majd újra megmutatni a világnak.

Őszintén szólva nem egyszerű a dolgom, hiszen több is van terítéken. Jelen pillanatban a két első, némileg komolyabb hangvételű regényemet szeretném befejezni, de kikapcsolódásként folytatni, illetve javítani a már meglévő novelláimat.

Mondanál példákat?

Elsőként a démonvadászos novellaciklust már meglévő részeit szeretném köz elé tárni. Úgy három-négy van kész, ezek között szerepel a Sötét angyal, ami érdekes módon sokaknak megtetszett, és sokszor rágták a fülemet már érte, hogy folytassam. Lehetne mondani, hogy ez egy regény, de én nem tartom annak. Szorosan egymáshoz kötődő novellákból áll, amit igyekeztem úgy megírni, hogy önállóan is érthetőek legyenek, és ne kelljen mindet elolvasni, hogy az olvasóim tudják, miről is van szó.

Aztán ott van a számomra oly becses novella, ami egy megbetegedő lányról szól, aki végül elérhetetlen lesz a korábbi világa, hiszen se hallani, se mozdulni nem lesz képes.

Elzárva fekszik a saját testében, pedig előtte énekelt, táncolt, élt. Azonban nem tud majd beszélni vagy egyéb módon kommunikálni. Az édesanyja nem tudja, hogyan mondhatná el neki, hogy mennyire szereti őt, és hogy nem érdekli az állapota, neki akkor is az egyetlen lánya marad.

Egy ifjú pszichológus megtanítja a lányt, aki lassan leépül, hogy hogyan kezelje a helyzetet, és megszeretteti vele a könyveket. A kamasz sokat szenved, hiszen sosem volt szerelmes, nem született gyereke, nem járt főiskolára, stb. Aztán a férfi megtanítja, hogy a könyvek által egy másik világba kerüljön, ahol minden lehet, ami ebben a testben sohasem volt. Közben pedig megajándékozza valamivel, amit mástól sosem kapott/kaphatott meg.

Az édesanya könyvet ír a lányáról.

Nem tűnik novellának...

Pont ezért ez a legnagyobb kihívásom, és fogalmam sincs mikorra kerülhet az olvasók szeme elé. Nehéz, iszonyatosan nehéz megfogni azt a hullámot, ami a megírásához kell.

Mi van még a tarsolyodban?

Egy történet egy olyan világról, ahol nincs szórakozás, ének, rajz, könyv, vagy bármi, ami szép, csak szürkeség és szabályok. Ahol mindenkit kivégeznek, aki mással foglalkozik, mint a munka vagy az utánpótlás „csinálás”, de azt is úgy, hogy valaki megfigyeli az aktust, és amint átcsap szenvedélybe megölik a férfiakat, a nőket meg életbenhagyják, amíg megszülik a gyereket.

Ez ellen lázad fel az őrült király testőrparancsnoka, és megkeresi azokat, akik a sötétben bújkálva élnek szabadon.

Erre emlékszem, úgy kezdődik, hogy egy kisfiút lefejeznek. Nem éppen tűnt rövid sztorinak.

Mert nem is az, hiszen ezek mind felépítést érdemlő fantasy történetek, ettől is olyan nehezek.

Beszéljünk egy kicsit az Erdő gyermekeiről! Honnan a magyar vonatkoztatás?

Szeretem a Mátrát, mindig is akartam róla írni. Meglepő módon a többi jött magától.

Miért lett végül kitalált a város?

Olyan hely kellett, amiről pontosan tudom, mi, hol van. De sajnos annyira nem ismerem a terültet, hogy ezt be merjem vállalni. 

Az ajánlásról is kell ejtenünk néhány szót. Miért nem tudtad megírni a történetet elsőre? Ki volt T.T.?

Az én Tamásom, erről többet nem akarok mondani.

Elejétől fogva két könyvesre tervezted?

Nem, sőt ez megint olyan dolog, amit utálok. Ha jól megnézed, akkor valójában két külön sztori ugyanabban a világban, némi átfedéssel.

A második történet akkor jött, amikor elolvastam egy elrabolt lány igaz történetét.

Honnan a faj? (Maradjuk annyiban, hogy nem lövöm le a poént, miről is beszélünk. Te sem teszed a regény közepéig.)

Annyira felkapottak ezek a vérfarkasos, vámpíros sztorik, hogy már unalmas. Utalásokkal raktam tele a fejezeteket, de csak a megfelelő pillanatban akartam nyíltan kimondani. Úgy éreztem, itt a Kárpát-medencében tök jó helyen lennének, és némi magyar történelmi vonatkoztatással egész hihető lehetne.

Nekem a Honfoglalással való összehozás kifejezetten tetszett!

Ennek örülök!

Van némi személyes vonatkoztatása a dolognak, a Vörös Hold rituálénak, vagy honnan az ötlet?

Hál' égnek nincs! Remélem, sosem lesz.

Azt hiszem, aznap három olyan filmbemutatót és hírt láttam, amit összefűzve ezt a végeredményt kaptam. Valahogy el akartam mondani, mennyire elítélendő, amikor egy nővel nőstényként bánnak, és a férfi, csak azért, mert azt hiszi, erősebb, bármit megtehet vele.

Nekem borzasztóan hitelesre sikerült, már-már a lányok helyében éreztem magam. Mit tennél, ha te feküdtél volna ott?

Nem biztos, hogy túléltem volna, de ha mégis, akkor biztosan ugyanazt tettem volna, mint ők, megtanultam volna vele élni. Nem hiszek az öngyilkosság dologban, ezt többször is hangsúlyozom az írásaimban, bár depressziós időszakaim nekem is vannak/voltak, de végleges megoldást nem keresek/kerestem átmeneti problémára.

Van vele célközönséged?

Szigorúan tizennyolcas karikás írás.

Arra már rájöttem, hogy a férfiak és a nők más-mást szeretnek egy regényben. Bízok abban, hogy egy férfi is talál benne annyi örömöt, mint egy nő, és ő is éppúgy megérti a mondanivalóját. Azonban, ha nem lenne igazam, akkor azt is elviselném. Ez megint egy kevert műfajú írás, mindenki döntse el maga, mennyire nyeri el a tetszését.

Fantasy történet, gyilkossággal véresen és lélektannal vegyítve, kínzással, erőszakkal tálalva. Szép kis főétel!

Remélem, ezt mások is így gondolják majd!

Bízzunk a legjobbakban! Köszönöm neked ezt az interjút, igazán sok mindent megtudtam rólad, amiről eddig sejtésem sem volt! Remélem, az olvasóidnak is sikerült kissé közelebb kerülnie hozzád.

Én köszönöm a segítséged!