Szép napot mindenkinek, helló, sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, jól. Rendhagyó módon nem Liliana fog bemutatkozni, hanem én fogom bemutatni őt nektek. Éva vagyok, és újságírónak tanulok, így afféle interjúként próbálom meg megismertetni veletek az oldal tulajdonosát és íróját.

Tudni kell róla, hogy ez a cserfes, szószártjárt lány imád beszélni, viccelődni és tanácsokat osztogatni, de amint ő kerül szóba hihetetlen módon igyekszik átterelni másra a témát. Lassan egy hete panaszkodik, hogy nem tudja megfogalmazni a bemutatkozását, holott egy tizenakárhányoldalas novellát megírt helyette. Erre én felajánlottam a segítségem, mire ő nem a legnagyobb lelkesedéssel, de igent mondott.

Nagyon is elfogult vagyok vele szemben, hiszen nagyon régóta ismerem, és talán egy vagyok azok közül a kevés emberekből, akik a közvetelen környezetében tudják, mit is csinál a szabadidejében.

Én tudom, hogy Liliana csak egy álnév, de ki az író valójában. A következő kérdéscsokorban erre keresném a választ.

Erős ellenállásba ütköztem, mert hirtelen bezárkóztál, de azt az ígéretet kaptam, hogy mindenre válaszolsz, és nem ellenkezel.

Kezdem átérezni, mit érezhet egy híres ember, amikor egy hozzád hasonló pióca kínozza. (Felnevet.) De én nem vagyok híres.

És én sem vagyok még valódi pióca. Ezen mások talán megsértődnének, de én ismerlek, és tudom, hogy ez egy amolyan süniféle védekezés nálad. Támadsz, mert úgy érzed bántani akarnak, pedig csak simogatni szeretnének. Szóval miért nem szeretsz magadról nyilatkozni?

Nem tartom fontosnak. Az írásaimat szeressék az olvasóim, engem nem kell. Sőt ismerniük sem kell, hiszen én csak a közvetítő vagyok a sárkány és az olvasó közt.

Mi ez a sárkány nálad?

Az írói énem. A múzsa, a zsenim, az ihletem. Ki hogy nevezi. Nálam egy sárkány, mítikus lény, aki pusztítani is képes, de építeni is. Gondolj csak bele, amikor egy sárkány tüzet okád, és feléget egy falut, vagy amikor ugyanazzal a tűzzel megalkot egy csiszolatlan gyémántot! Te is vizuális típus vagy, látom rajtad, hogy megelevenedett előtted a jelenet.

Szóval úgy tartod ez a tűz az írásod?

Valahogy úgy, képes valami szépet adni, de görbe tükröt is tarthat emberi gyarlóságunk és mulandóságunk megismeréséhez.

Megint tereled a szót, és olyan jól csinálod, hogy én bele is sétálok. Megint mosolyogsz, útálom ezt a sejtelymes álcád, ilyenkor olyan vagy, mint valami bölcs öregasszony, aki mindent tud, de csak utalásokat ad, semmi konkrétumot.

Nem értek egyet azzal, hogy az olvasóknak nem kell ismernie téged, tudod, hányszor szerettem volna megkérdezni egy-egy írótól, hogy miért így írta meg ezt a sztorit, holott másképp egészen jobb lett volna.

Én viszont inkább felpofozni szeretnék egy-egy írót. Ettől szeretném megvédeni magam.

Szigorúan térjünk vissza rád. Ha jellemeznéd magad egy szóval, akkor mi lenne az, és miért?

Olyan vagyok, mint a víz. Nyugodt, de ugyanakkor a legkisebb szélrezgésre is fodrozódik, vagyis mindig zajlik a lelkemben valami. Bármi képes felkavarni, és pillanatok alatt átbillententeni a „túloldalra”.

Hangulatváltozásaidat ismerem, azt is tudom, hogy nagyon lelkiismeretes vagy...

Halak csillagjegyben születtem. Nagyjából a csillagjegy leírása elmond mindent rólam, de azért nem mindenben van igaza.

Például miben nincs?

Nem vagyok egy befolyásolható típus. Sőt bizonyos dolgokban két lábbal járok a földön, de nem tagadom, időnként tényleg álomvilágban élek.

Naiv vagy, avagy hordod azt a rózsaszín szemüveget?

Héj, csak a szára rózsaszín! (Nevet, majd visszateszi a félkeretes szemüvegjét.)

Kicsit mindkettő, de a naivitás már múlt idő. Manapság már igyekszem nem bízni senkiben, úgy nem érhet csalódás.

Ijesztő felfogás, nem félsz, hogy így valaki zárt kaput talál, pedig megérdemelné a bizalmad?

Attól jobban félek, hogy valaki olyan jön át, aki végleg összetör bennem valamit.

Sokat csalódtál?

Alapvetően hiszek az emberi jóságban, de az ember kegyetlen tud lenni azzal, akire féltékeny.

Ezzel nem azt mondom, hogy én nem vagyok kegyetlen mással – sőt, nálam rosszabb ellenség nincs –, de vendéglátásban dolgozó közvetlen teremtés vagyok.

Sok kollegám bántódott meg, amikor a vendég nem tárgyalt vele, hanem inkább átült a hozzám tartozó asztalhoz. Persze egyből ment a fantáziálgatás, meg a pletyka, de mindenki azt szereti, ha meghallgatják, és tanácsokat adnak neki. Ez vagyok én! Aztán másnap rákérdezek, hogy mi lett a sztori vége, az illető meg döbbenten néz rám, hogy emlékszem arra, amit elmesélt nekem.

Te kinek mondod el ezeket?

A családomnak egy bizonyos részét, a többit meg csak az olvasóim tudják.

Nem nehéz ezeket magadban tartani?

Néha ordítanék és tombolnék, de remek színésznő vagyok, és tudok nevetni és tréfálkozni, amikor valami nagyon bánt. Aztán kiadom magamból, majd másnap újra kezdem.

A szemed eleget beszél helyetted, de néha pont emiatt nem merek rákérdezni. Arról sem tudtam nagyon sokáig, hogy írsz. A családod tudja?

Talán sejtik, de egyértelműen nem tudnak róla.

Szégyelled?

Dehogy! Csupán úgy érzem, vannak dolgok, amikről nekik nem kell tudniuk. Van elég gondjuk ezek nélkül is. Ahogy otthon a szobám magánszféra, úgy az írásaim is azok. Vannak intimebb dolgok, amiket nem akarok velük megosztani.

Mint például...

Nem szeretném, ha édesapám elolvasna egy erotikus jeleneteket tartalmazó írásomat, még a végén sörétes puskával látogatna meg pár fiút, akivel mutatkoztam már korábban.

Ezek szerint szigorú családból származol?

Egyáltalán nem, nagyon jó fej szüleim vannak, de van bennük egy féltés, amit én, mint valaki, akinek nincs gyereke nem érthetek.

Minta szülők, minta gyerek?

Egyáltalán nem. A család fekete báránykája vagyok, de nem az az igazi lázadó alkat, mert nem volt mi ellen lázadni. A szüleim bíztak bennem, tudták, úgy neveltek, hogy tudjak dönteni jó és rossz között. Eszembe sem volt ezzel visszaélni.

Mi a helyzet a tanulással? Vendéglátós vagy, ezt tanultad?

Csak egy rövidke sztori rólam, úgy tanultam végig a középiskolát, hogy otthon sosem vettem elő könyvet hozzá, és így is négy egész fölötti átlagom volt, amit a tesi húzott le igazán.

A tanárok nem szerettek, mert csak akkor maradtam csendben, ha valami nagyon érdekelt, egyébként eltereltem mindenki figyelmét. Azonban ha számot kellett adni, én jó jegyeket kaptam, ők nem.

A gimnáziumot levelezőn végeztem, az össz-vissz készülésem abból állt, hogy átfutottam az érettségi tematikán. Bementem, megírtam az írásbeliket. Aztán a szóbelin elsőként lazán előadtam magam, megalapozva a többi vizsgázónak a jó hangulatot, hiszen végig nevetettem a vizsgabizottságot, de nem a nem tudásommal.

Azért egy 91%-os magyar érettségi nem rossz eredmény, ugye?

Nekem egy kis zseninek tűnsz...

Hülye vagy, ha ezt gondolod rólam. Csupán arról van szó, hogy többfelé tudok egyszerre koncentrálni, és megjegyzem a dolgokat első hallásra.

Irigyellek is ezért, hiszen néha nem bírlak követni, amikor már te egészen másra figyelsz. Mégis hány dolgot tudsz egyszerre kézben tartani?

Hármat biztosan. Az írás, énekelés vagy tévéhallgatás és a főzés megy egyszerre anélkül, hogy egyikben is hibáznék.

De úgy öt-hat dolog megy úgy, hogy egy-egy baki becsúszik, ez főleg melóhelyen történik, mikor egyszerre több dolgot kéne csinálni, de csak két kezed, két lábad és egy szád van. Azonban azok sem végzetes hibázások.

Ki szeretette meg veled a könyveket? Mi volt az első könyved, amire emlékszel is?

Ica tanító néni vezetett be a betűk világába. Nagyon hálás vagyok neki!

Az első könyv, amire emlékszem a Christpoher Paul Curtis: Bud vagyok, uram! című könyve, de előtte is voltak, de megvallom nem emlékszem konkrétan egyre sem.

Annak idején egy másik magyar tanárom pályáztatott a Jonatan Könyvmolyképző versenyen, akkor sok könyvet sikerült megszeretettniük velem. No, meg a Harry Potter világa, aminek első részét, ha jól emlékszem egy-két nap alatt olvastam ki.

Aki ismer, az tudja, hogy állandóan pörögsz, és ezzel másokat is befolyásolsz.

Egyesek szerint hiperaktív vagyok, mert amíg munka van, addig nem állok le, aztán már nyugodtan pihenek. Bánt, ha valaminek nem sikerül a végére érnem, és nem hagy nyugodni, amíg nincs kész. Szükségem van, hogy mind testileg, mind szellemileg lefárasszam magam, különben nem tudok jót aludni.

Rosszalvó vagy?

Borzasztóan. Elég pár óra, hogy felfrissüljek, de az éjszaka többi részét végigforgolódom, vagy éppen vázlatolom, ha már tényleg elegem van. A párom és a családom ennek nem örülül, de hát nincs mit tenni, ha egyszer nem jön álom a szememre.

Hogy tudsz egy átalvatlan éjszaka után mosolyogva végigpörögni egy napot?

Te tudod a legjobban, hogy fáradtan vagyok igazán fárasztó mások számára.

Hát erről lenne mit mesélni...

Bizony lenne, főleg, ha Nővéremmel összekerülünk, na akkor aztán végünk van!

Az elmondottak alapján nem tűnsz önbizalomhiányosnak.

Kinőttem. Hímsoviniszta férfiakkal dolgoztam, vagyis, ha nem vágtál vissza, akkor véged volt. Ott és úgy aláztak le mások előtt, ahogy csak lehetett. Láttam a jövőmet egy idősebb csajban még az első nap, akkor eldöntöttem, hogy én ezt nem hagyom. Gondold el! Kis csicska tizenhat éves lány vitatkozik egy ötvenöt éves, nagydarab szakállas mamussal, hogy nincs igaza.

Illik rád, pont ilyen harcias amazonnak képzeltelek! Mi lett veletek? Örökhari?

Amennyire utáltuk egymást, annyira családias lett a viszonyunk! A legjobb tanárom volt az életre! Nemcsak a szakmában tanított meg mindenre, hanem az életben is. Végtelenül hálás vagyok neki mindenért, sajnálom, hogy sokan nem ismerték azt az oldalát, amit én. Sajnos már nem él, pedig néha nagyon szeretném felhívni!

Azt hiszem, megmutattam minden oldaladat. Nagyszájú, harcias, kitartó, akaratos, fafejű...

Inkább beton. (Nevet.)

Igen, igaz. Állandóan pörgő, fáradhatatlan, mosolygós, talpraesett, érzékeny lelkű ember vagy. Egyetértesz?

Nagy természetem van, de aki elviseli, annak nagyon jó titokládája tudok lenni.

Viszont a korábbiakban fény derült, hogy elég bizalmatlan vagy és haragtartó. Lehet tudni ennek az okát?

Ha téged is annyiszor vertek volna át, mint engem, nem gondolnád így. A szív nem egy olyan szerv, amit újra és újra össze lehet ragasztani. Az nem gyógyul úgy, mintha valaki ténylegesen kést szúrna a hátadba, és túlélnéd.

Nálam csak egy lehetőség van. Akárkinek adtam korábban, csak még inkább csalódnom kellett. A barátság és a bizalom aranyfonál, amit rettenetesen könnyű elszakítani. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó örökre ott marad, és sosem lesz újra a régi.

Ha most végignézek rajtad, akkor láthatom a fekete magassarkú szandált, a farmernadrágodat, a kék denevérujjú tunikát, a sötétkék kendőt a nyakadban, a kék pillangós fülbevalódat, a fekete hajráfot a hajadban. Kékkel van kihúzva a szemed.

Ne is folytasd! Hiúnak tartasz, aki órákig készülődött. De ez téves, azonnal tudom, mit akarok felvenni, nem gondolkozom rajta. Egy reggeli készülődés felém maximum fél óra sminkkel együtt, ennek egy része a hajammal való bajlódással megy el, mert hajlamos arra kunkorodni, amerre nem kell.

A színre szín mániám, nem tudom, mit takar, egy pszichológus szerintem tudná.

A fülbevalókat pedig gyűjtöm, ahogy a kagylókat és a képeslapokat is. A szalvétákat csak dekupázs technikához.

Beszéljünk egy kicsit a hitről! Most miért fintorogsz? Mi az, amiben hiszel?

Katolikus családban nőttem fel, nem az az igazi vasárnapi templombajárós típusok, de azért hisznek Istenben. Én tanultam hittant, voltam Első áldozó, azonban nem vagyok egy nagy hívő.

Én nem hiszek Istenben, de tisztelem azokat, akik képesek hinni valamiben, amit nem látnak.

Láttam embereket pokolian szenvedni, és ha létezne Isten, akkor azt nem kellett volna hagynia, vagy legalább adott volna második lehetőséget nekik. Abban hiszek, hogy létezik valami a halál után, szeretnék hinni a természetfelettiben is, de egyelőre elég szkeptikus vagyok ilyen téren.

Úgy látom, gyengepontra tapintottam, mert nagyon feszült lettél, érzem, ahogy megváltozott a hangulatod, a hangszíned is más. Erre majd még később visszatérünk! Előítéletes ember vagy? Mennyire számít a külső? Sztereotípiák?

Egy alma is lehet szép, de belül rohadt. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. Nem fogok valakit elítélni csak mert másképpen néz ki, mint én.

Terveid a jövőre nézve? Tanulás, munka, utazás, család?

A tanulást nem adtam fel, de még mindig nem tudom, mit szeretnék tanulni, ami érdekel is, hasznos is, és el is lehet vele helyezkedni itt a környéken.

Érdekelnek a sérült, fogyatékos gyerekek. Az idén volt szerencsém találkozni kettővel is, egyszerűen hihetetlen mennyi szeretet van bennük.

De a pszichológia és más emberekkel foglalkozó szakmák is érdekelnének. Úgy érzem, így a húszas éveim kezdetén nem maradtam le semmiről.

Ugye, hogy nem is volt ez olyan nehéz? Azért a harapófogómat jó, hogy nem hagytam otthon!

Innen folytatjuk a kérdez-feleleket!