Megjelent az Univerzum M�v�szei Alkot�csoport m�sodik antol�gi�j�ban.

A zen�sz l�nya 

K�sz�net a sok seg�ts�g�rt Obbnak �s Maggoth-nak!

Ap�mmal sokat vitatkoztunk. Val�sz�n�leg az�rt, mert nem figyelt�nk el�gg� a m�sikra. Nem akartam meg�rteni, amithamis hangokb�l �p�tett maga k�r�. Nem �rdekelt k�l�n�sebben, mi�rt annyira fontos neki a k�z�ns�g ov�ci�ja, �n azt csup�n zajnak hallottam. Sz�momra �gy t�nt, az eg�sz vil�g�t ill�zi�k �s hazugs�gok sz�vik �t. Olyan mosollyal �llt a rivaldaf�nyben, amelyet nekem sohasem mutatott.

S�t�t felh�k gy�lekeztek kapcsolatunk eg�n, de k�ptelenek voltunk kimondani a s�relmeket; visszafojtott haragom egyre csak gy�lt. Elpuszt�totta sz�p eml�keimet, mintha kit�rni k�sz vulk�n h�borogna a lelkemben. Hi�ba voltam az egyetlen l�nya, nem �rtettem szenved�ly�t, csup�n annyit �rz�keltem, a munk�ja elszak�tja t�lem.

A v�l�s ut�n ritk�n l�togatott, �s olyankor mindig csomaggal j�tt. Naiv gyermekk�nt azt hittem, nekem sz�nt aj�nd�k, pedig csak valamelyik hangszer�t hozta mag�val, amelyen est�nk�nt j�tszott.

Gy�l�ltem!

Az �sszes darabot el akartam �getni! K�s�bb r�j�ttem, �gyetlens�get m�melve t�bbet t�nkre lehet tenni, ha minden alkalommal el�adom a b�nb�n� kisl�nyt. Aput l�that�an b�ntotta a viselked�sem, �m sosem tette sz�v�.

Kamaszkorban j�rtam, amikor �desany�m meghalt, �gy ap�mhoz ker�ltem. Apa n�m�n elt�rte viselked�semet. � lehetett volna a sz�l�k mintak�pe mindent megbocs�t� enged�kenys�g�vel, ha biztosan �reztem volna, hogy szeret. K�ptelen voltam sz�l�mk�nt tekinteni r�; �gy v�ltem, nem csak bus�s zsebp�nzre lenne sz�ks�gem, hanem arra is, hogy �gy �rezzem, sz�m�thatok r�. Ezt azonban nem kaptam meg t�le.

Egyetlen olyan d�nt�st hozott, amely az �letemet is �rintette: zen�t kellett tanulnom. Mindennap �gy �bredtem, hogy egyszer �sszegy�jt�m a b�tors�gomat, �s szembesz�llok vele, de v�g�l mindig felderengtek �desany�m utols� szavai, melyekkel arra k�rt, ne harcoljak apu ellen.

Az � sz�v�ben tov�bbra is a zene foglalta el az els� helyet, a lelk�b�l �rad� dallamok mellett �n csak a m�sodik lehettem.

Est�nk�nt mindig a zongor�n�l �lt. Lenyomott egy billenty�t, �s �gy hallgatta a keletkez� hangot, mintha eg�sz zenem�vet j�tszott volna v�gig. Behunyta a szem�t, �s a metron�m monoton ritmus�t figyelte. Mindig mosolyogott, amikor megl�tott a helyis�gben, majd ujjai alatt �jabb hangok keltek �letre.

– Hallod milyen sz�p? – k�rdezte.

– Igen – Mosolyg� �larcot �lt�ttem, amely igaz�b�l azt jelentette: „hagyj b�k�n a zen�vel!”; majd elrejt�ztem szob�m h�v�s mened�k�ben. Ott nem tal�lt r�m a r�geszm�ivel, �s hossz� �r�kig b�k�re leltem.

Egyed�l �tkez�skor, j�ttek el� a szok�sos k�rd�sek: „Milyen napod volt? Hogy ment a suli?” Mindent elk�vettem, hogy ker�ljem azokat a t�m�kat, amelyekben a zene is a helyet kaphatna. Elt�r� �letfelfog�sunk miatt k�nyszeredett terefer�ink meglehet�sen sz�kre szabottakk� v�ltak.

Egy napon koncertre akart vinni, hogy bemutasson n�h�ny h�res zen�sznek, akik k�nnyed�n bejuttathattak volna �szt�nd�jjal a legjobb h�r� zeneiskol�kba, �m �n tiltakoztam ellene. Vitatkozni kezdt�nk, a helyzet mind jobban elm�rgesedett. V�g�l m�r �v�lt�zt�nk egym�ssal, �s olyan dolgok is elhangzottak, amiket egyik�nk sem gondolt komolyan.

Ezut�n a t�vols�g m�g ink�bb n�tt k�z�tt�nk. L�zad�sk�nt az �ltala csak „modern dalocsk�knak” titul�lt sl�gereket hallgattam. A pop �s a rock f�lbem�sz� dallamait d�doltam, �s k�nnyen tanulhat�, t�bbnyire �rtelmetlen sz�vegeket �nekeltem, amikor biztos voltam benne, hogy hallja. Azt k�v�ntam, magatart�som legal�bb annyira rosszul essen neki, mint az �v� esett nekem.

A szem�be v�gtam, hogy gy�l�l�m �t is �s a zen�t is. V�gre kib�ktem, ami b�ntott, b�r ut�na er�s b�ntudatom t�madt. Mindig azt hitte, b�szke vagyok r�, ami�rt h�res. Erre r� kellett d�bbennie, hogy m�v�szeti sikerei t�k�letesen hidegen hagynak. Mag�t�l a zene �lvezet�t�l fosztottam meg.

Tekintet�ben f�jdalmas f�ny k�lt�z�tt, amely �r�kre ott maradt. Nem besz�lt t�bb� a hivat�s�r�l, �s azt sem er�ltette, hogy zen�t tanuljak. Tiszteletben tartott, �s am�g otthon voltam, m�g a zongor�n sem j�tszott. Egyed�l a kott�k hevertek ugyanolyan kaotikus �sszevisszas�gban az �r�asztal�n, ahogy azel�tt.

Egy nap, amikor nem volt otthon, keser� mag�ny t�rt r�m. Szerettem volna, hogy �let�nkben el�sz�r �szint�n kit�rulkozzunk egym�snak. Ugyanakkor bel�l valami rossz el��rzetem t�madt. A h�z olyan nyomaszt�nak hatott, �s n�lk�le… r�m�t�en �resnek…

 A zongora, a csell� �s a heged� csendesen v�rt�k, hogy j�tszanak rajtuk; a sz�l a nyitott ablakon kereszt�l furcsa, m�gis ismer�s dallamot sodort a szob�ba, amelyet nem tudtam hov� tenni. Valahol l�thatatlan szellemkezek j�tszottak, olyan k�nnyed�n, ahogy csak � tudott. �szrev�tlen�l d�dolni kezdtem…

Kit�rtam az ablakot a dolgoz�szob�j�ban, hogy a balzsamos illat� tavasz oda is belopakodjon. A huzat felkavarta az �r�asztal�n szanasz�t hever� zenem�veket. Az egyik kott�n apa jellegzetes �r�s�t pillantottam meg: „L�nyomnak”.

Egy ideig csak n�zegettem, azt�n a laptopja mell� helyeztem. �szrevettem egy dvd-lemezt, amely a legut�bbi koncertj�n k�sz�lt. Betettem a lej�tsz�ba, majd elind�tottam.

Felhangzott az egyik sz�zszor hallott m�, azt�n el�ad�sa v�g�n a hallgat�s�g fel� fordult.

– Engedelm�kkel, k�vetkez� szerzem�nyemet a l�nyomnak aj�nlom! Hossz� ideig tartott, am�g elk�sz�lt. Most el�sz�r �rzem arra �rdemesnek, hogy k�z�ns�g el� t�rjam. K�rem, �t�lj�k meg �n�k, tetszik-e majd a l�nyomnak!

Olyan k�nnyed term�szetess�ggel j�tszott, ahogyan m�s leveg�t vesz. L�gy dallamokat var�zsolt a hatalmas koncertterembe. A jelenl�v�k k�zt p�szt�z� kamer�k csupa elb�v�lt embert mutattak. A m� k�zepe fel� f�lreh�zt�k a f�gg�nyt, �s ap�m m�g�tt kisebb zenekar jelent meg. � abbahagyta a j�t�kot, a hangszerek pedig �letre keltek seg�t�t�rsai keze alatt. Valamelyik kamera egy pillanatra �desap�m arc�ra k�zel�tett, akinek szeme gyan�san csillogott. 

Nyeldesnem kellett a k�nnyeimet. Nem tudtam… Most �rtettem meg v�gre, mi�rt hozott mag�val mindig valamilyen hangszert, amikor megl�togatott. Visszaeml�keztem a kott�ra is, amelyre lopva jegyzetelt…

V�rakoz�s k�zben kimer�lt �lomra mer�ltem a kanap�n. P�r �r�val k�s�bb telefoncs�rg�sre riadtam. Egy munkat�rsa h�vott. K�z�lte, apa hazafel� j�vet balesetet szenvedett, �s azonnal meghalt. A telefont kiejtettem a kezemt�l. A sz�vembe mar� f�jdalomt�l ord�tani akartam, de csak keservesen zokogtam.

– Nem volt id�m… Nem tudtam besz�lni vele… Mi�rt? Mi�rt pont most? – kiab�ltam s�r�st�l rekedt hangon, de senki sem felelt.

A temet�se ut�n egyed�ll�tre v�gytam. A zongora mag�nyosan ragyogott az ablakokon be�rad� napf�nyben. M�gnesk�nt vonzott mag�hoz, m�g v�g�l le�ltem el�, �s j�tszani kezdtem. Ujjaim k�nnyed�n siklottak a billenty�k�n, mik�zben �t�rtam a nekem sz�nt m�vet.

– Hallod ezt? Neked j�tszom! – suttogtam k�nnyeimet nyeldesve.

V�gre meg�rtettem, mi�rt szerette a zen�t, ak�rcsak azt, hogy �n mi�rt gy�l�ltem annyira. Tolvajnak tartottam, ami elrabolta t�lem az ap�mat, m�g val�j�ban egy angyal, akit a hat�rtalan szeretet k�zvet�t�s�re teremtettek. Eddig hamisnak hatottak a dallamok, most azonban minden rezd�l�st tiszt�nak �s igazinak hallottam.

Nem sok id� telt el, �s ap�m nyomdokaiba l�ptem. Ugyan�gy koncerteztem, ahogyan �. Mindig elj�tszottam azt a darabot, amelyet a temet�s ut�n �rtam. Neki aj�nlottam, aki �let�ben nem hallhatta a l�ny�t hangszeren j�tszani. Az�ta �gy �rzem, mindig ott �l mellettem, �s �letre kelti a hangokat, melyeket �veken �t nekem gy�jt�getett �ssze.

A k�z�ns�g nem l�thatja azokat a gy�m�ntk�nt ragyog� k�nnycseppeket, amelyek a zongora billenty�ire hullnak, ha eszembe jut megf�radt alakja…

S�g� 3 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2013.02.18. 16:30 Pepe Szia Liliana! Nemsok�ra �n is szeretn�k egy novell�t bek�ldeni (ez lesz az els�) �gyhogy nincs �r�i gyakorlatom, de ezen az oldalon t�bb olyta is tal�ltam, amik egy kicsit elvett�k az �nbizalmamat. A ti�d is ezek k�z� tartozik, nagyon sz�p, �s j�l le�rt esem�ny, igaz�n sz�p t�rt�net. Gratul�lok! V�lasz: Kedves Pepe!  Nagyon sz�pen k�sz�n�m, hogy olvastad, �s azt is, hogy sz�pnek tal�ltad. Az �nbizalmad meg ne vesz�tsd el, id�vel sokkal jobb leszel, mint �n, csak akarat, kitart�s �s persze ihlet k�rd�se az eg�sz.

2012.09.08. 15:03 Engel Szervusz, Liliana! M�r j� ideje nem j�rtam n�lad �s r�gebben sem siker�lt rendes v�lem�nyt/kritik�t �rnom. Sz�val most �gy d�nt�ttem bep�tolom �s ehhez a novell�dhoz �rok egy v�lem�nyt, avagy kritik�t, att�l f�gg hogyan siker�l. :) No, de f�lret�ve minden rizs�t. (Bocs�nat �rte, mostan�ban csak �gy megy.) El�sz�r is besz�lek a novella c�m�r�r�l, amit nagyon tal�l�nak �rzek, a t�rt�net ismerete ut�n. Ugyanis �gy �nmag�ban nekem nem t�nt olyan figyelemfelkelt�nek, de a sztori ismeret�ben tal�l�. Ugyanolyan anonim, mint a f�szerepl�id, amit h�tk�znapiv� teszi a novell�t. �mb�r ezek ellen�ben �gy �rzem, hogy m�sf�le c�met is adhatt�l volna neki. Most pedig j�jj�n maga a t�rt�net: Az �rzelmek le�r�sa igaz�n k�nnyed, g�rd�l�keny �s ezzel teszed igaz�n �leth�v� a novell�t. Ugyan szerintem m�g cifr�zhattad volna az �rzelem le�r�sokat (egy-k�t hasonlat vagy m�s k�lt�i k�p). Nekem ez hi�nyzik bel�le, �mb�r az is igaz, hogy �ltal�ban nem ilyesfajta le�r�s� m�veket olvasok, tal�n ez�rt hi�nyolom bel�le �ket. Mag�r�l a sztorir�l. Nekem tetszett, egy h�res emberr�l �rt�l �gy, hogy �ltal�nos�thasson az ember bel�le. Tal�n ez adja meg igaz�n azt a hangulatot, ami k�rbeveszi a novell�t. A t�rt�n�sek sz�pen k�vethet�ek, b�r az elej�n m�g d�c�g�sen indult sz�momra. Ugyan nem �rtem/�rtettem mi�rt, tal�n mert el�g sok�ig gondolkoztam rajta, hogy elolvassam e. Mindent �sszev�ve egy szomor�, nagyon �rdekes novell�t hozt�l �ssze. K�sz�n�m, hogy olvashattam! �dv.: Engel V�lasz: Szia Engel! H�tk�znapi c�met v�lasztottam, mert egy viszonylag csak egy �nismeretet jelen�tettem meg. A l�ny v�gig n�vtelen marad, ebb�l kifoly�lag b�rki lehet.  Nem akartam hasonl�tokkal �s metafor�kkal telerakni az �r�st. A l�nyeges r�szekn�l m�sk�pp fogtam meg a pillanatot.  Ami pedig a d�c�g�st illeti, nem hiszem, hogy �gy indulna, hiszen el�gg� le�rja  a viszonyukat. De lehet, ezt csak az�rt mondom, mert �n �rtam.  K�sz�n�m, hogy olvastad!

2012.06.27. 12:42 Kharex Hell�! Meg kell mondjam, v�gig irigykedtem egy kicsit, mik�zben ezt a novell�dat olvastam. Olyan term�szetesen �rod le szerepl�id �rzelmeit, olyan k�nnyed�n �rz�kelteted azokat az olvas�val, ahogy nekem soha az �letbe nem fog menni. Val�s�ggal elvesztem a novella keser� hangulat�ba, mik�zben olvastam, k�nnyed�n �t�reztem a l�ny b�nat�t, d�h�t, siker�lt velem elhitetned, hogy minden ember �gy reag�lna az adott szitu�ci�ban.  Ha mindenk�ppen ki k�ne emelnem valamit, akkor az az apa hal�la lenne. Azut�n, hogy kider�l r�la, nem is olyan gonosz val�j�ban, ez szinte m�r t�rv�nyszer�, kisz�m�that� fordulat. (Igaz, �n nem balesetre, hanem �ngyilkoss�gra tippeltem, de a l�nyegen ez mit sem v�ltoztat.) Igaz, mint ahogy ATK-n is �rtad, ez ink�bb egy l�lektani novella, maga a t�rt�net m�sodlagos, �gy az apa el��r�sszer�en bek�vetkez� hal�la felett is el lehet siklani. Helyes�r�s ter�n k�t apr�s�got tal�ltam, m�gpedig: "amithamis hangokb�l" Gondolom, az amit �s a hamis k�z�tt v�letlen�l kihagyt�l egy sz�k�zt. "Hallod milyen sz�p" Ebbe m�r kev�sb� vagyok biztos, de nem kellene a hallod ut�n egy vessz�? Nos, ennyi lettem volna �gy hirtelen, k�sz�n�m, hogy olvashattam a novell�dat. ^^  V�lasz: Hidd el, hogy nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a v�g�re az apa �ljen vagy sem, de mivel a p�ly�zat f� t�m�ja az �nismeret volt - amihez nagyon sokszor az �let nagy pofonja kell, hogy megtudjuk, kik is vagyunk, �s mib�l is faragtak benn�nket -, ez�rt sz�ks�gess� v�lt az apa hal�la. Sosem �ll�tottam �n, hogy amolyan f�gonosz lenne, ink�bb csak a l�nya szem�ben sz�m�t annak, de n�la is csak az�rt mert nem �rti meg �t.  Klis� a hal�la, �s egy�rtelm�en kisz�m�that�, m�gis kell, hogy a l�nyb�l v�g�l az legyen aki. K�sz�n�m, hogy olvastad!